
Célunk volt, hogy kapcsolatot teremtsünk az érintett tájegységek magyarságával, és erősítsük egymásban az együvé tartozás érzését. Megismerjük a lenyűgöző természeti környezetet, bebarangoljuk a Sóvidéket, a Gyimesek romantikus vidékét, saját szemünkkel láthassuk a mondavilágból már ismert Gyilkos-, és Szent Anna-tavakat. Sétáljunk a Békás-szorosban, megcsodáljuk Dévát és a Hunyadiak várát. Megtapasztaljuk Székelyföld lakóinak vendégszeretetét, kézzelfoghatóvá váljanak az ezeréves határ, Kolozsvár és Brassó. Hogy felnőttként, vagy családunkkal a közeljövőben visszatérjünk Erdélybe.

Röviden a megvalósított programokról:
1.nap 05.08. hétfő
Arad
Hosszú utazás utánk elsőként az Aradi vértanuknak emléket állító, Zala György által alkotott monumentális szoborcsoportot, a Szabadság-szobrot tekintettük meg. Felidéztük a mártírok tragikus történetét, majd a kivégzésük helyszínén felállított obeliszknél koszorúztunk. Rövid városnézés következett: láttuk a Városházát, a belvárosi palotákat, a Színházat, Horthy Miklós esküvőjének helyet adó Református, és az egész belvárost uraló Minorita templomot.

Déva
Következő megállónk a Maros partján fekvő Déva volt. A várhegyen elterülő várhoz vezető „séta” felidézte bennünk Kömíves Kelemen balladáját, bizony, nem lehetett könnyű szinte szabályos kúp alakú hegyen felépíteni ezt az erődítményt. De megérte a fárasztó túra: a káprázatos kilátás minden csepp izzadtságért kárpótolt.
Már nem kellett sokat utaznunk, hamarosan megérkeztünk Csernátonba, a szállásunkra.
Szállás: Csernakeresztúr

2. nap 05.09. kedd
Vajdahunyad
Korai kelés, finom reggeli és gyors pakolás után megérkeztünk a „Várak királyához”, Vajdahunyadra. Mivel már jártunk az 1896-os milleniumi ünnepségre elkészült másánál, tudtuk, hogy egy nagyon különleges élményben lesz részünk, de a valóság még lenyűgözőbb volt. Történetének meghallgatása után szétszéledtünk, és kisebb csoportokban jártuk be az épületegyüttes termeit, folyosóit, védműveit. Így kerestük meg a kőbe vésett hollós címereket. Rövid szabadidő után indultunk következő programhelyszínünkre, Nagyszebenbe.
Nagyszeben
Besétáltunk a vastag, bevehetetlen falakkal körülvett belvárosba, hogy megtekintsük az Erdélyi Fejedelemség egykori fővárosát, a szászság fontos központját. Méltán lett 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa, a hatalmas középkori főtér teljes épségben vészelte át az elmúlt századok viharait. Végig jártuk a három piacteret, megnéztük a várostornyot, sőt a Hazugok hídján is átmentünk. Felkerestük a felújított főtér legfőbb nevezetességeit, a Brukenthal Palotát, a Mészárosok Házát, a gyönyörű templomokat.
Kerc
Folytatva utunkat az 1200-as évek elején épült kerci cisztercita templom és apátság romjainál álltunk meg. A történelem viharaival dacoló monostor hatalmas, impozáns oszlopaival, gótikus ablakaival a legfantasztikusabb egyházi, építészeti és történelmi emlékhelyek közé tartozik. A templom belsejében munkák zajlanak, de a munkások kis pihenőt tartottak, és szívesen meséltek a gyerekeknek a felújításról.
Brassó
A nap utolsó(előtti) állomásaként Brassót kerestük fel. Besétáltunk a Főtérre, ahol egy főleg gyermekekből álló fúvószenekar adott koncertet. Egy darabig hallgattuk őket, a zene dallamára nézelődtünk körbe a tágas téren. Felküzdöttük magunkat a Fehér toronyhoz, ahonnan szép kilátás nyílt a városra, majd visszatérve végig sétáltunk Európa legkeskenyebb utcácskájának tartott Cérna- utcában, majd bementünk a Fekete-templomba, ahol nemcsak a hatalmas, gyönyörű templomot, hanem a benne kiállított szőnyegeket is megcsodálhattuk.
Szállás: Csernáton
A hegyek között, településtől távol fekvő alapítványi szálláshelyen igen kedvesen fogadtak.
Minden szempontból különleges hely volt: csobogó patak partján, a természet ölén, erdő közepén egy nagy fogadóépületben és három kis faházban volt szállásunk. A faházak eredeti állapotban, korhű berendezéssel vártak bennünket. Nagyon hangulatos volt, mindenki számára nagy élményt nyújtott.

3. nap 05.10. szerda
Alsócsernáton
Reggel rövid, negyedórás út után érkeztünk meg Alsócsernátonba, a Haszmann Pál Múzeumba. Gyönyörű parkban terül el Székelyföld leggazdagabb skanzenje, udvarházzal, rengeteg, eredeti bútorzatú székely házzal, hatalmas székelykapukkal. Mindenki talált számára érdekes látnivalót: volt, aki az osztályteremben nézegette a könyvgyűjteményt, volt, aki a százéves mezőgazdasági gépeket csodálta (köztük a mosoni Kühne gyárban készülteket), volt, akit a rádiógyűjtemény, de olyan is, akit a 18. századi öntött kályhák, vagy az udvaron napozó kiskutyák nyűgöztek le. Szerencsénk volt: egy fafaragó éppen egy megrendelt székelykapun dolgozott, és örömmel mesélt a munkájáról. De a többi alkalmazott is szívesen válaszolt a gyerekek kérdéseire. Nagyon sajnáltam, hogy a múzeum alapítója, Haszmann Pál időközben elhunyt, pár évvel ezelőtt még volt szerencsém vele találkozni, hallhattam a történeteit, csodálhattam energiáját, azt, hogy milyen lelkesedéssel próbálta átadni tudását a fiataloknak. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után.
Szászhermány
További utunk Szászhermányba vezetett, ahol megtekintettük a lenyűgöző erődtemplomot. A falakon belül működött az iskola és a templom is. Persze az iskolapadokat senki nem hagyhatta ki. Minden kis kuckót felfedeztünk, hihetetlennek tűnt, hogy vész esetén a családok akár hónapokon keresztül itt éltek.
Szent Anna-tó
A parkolótól rövid sétával értük el a Szent Anna-tavat a Csomád-hegység kialudt kráterében. Felidéztük kialakulásának legendáját, gyönyörködtünk a tó szürke-zöld vízében. Persze az éhes fiatalok nem hagyták ki az ínycsiklandozó illatú kürtöskalácsot sem.
Kicsit csalódottak voltunk, hogy medvét a rengeteg várakozás ellenére sem láthattunk. Csalódottak, vagy megkönnyebbültek? Ki tudja?
Mohos tőzegláp
A parkolóhoz visszatérve átsétáltunk a másik, természetvédelmi szempontból értékesebbnek számító krátertóhoz, melyben a Mohos-tőzegláp terül el. A vezetőnk nagyon sok különleges növény élőhelyét mutatta meg, beszélt a ritka, nagyon védett, itt előforduló növényekről. Sajnos minden esély megvan rá, hogy ez a természeti csoda eltűnik idővel. A közlekedés a pallókon izgalmas volt, a gyerekeknek nagy élmény volt. Most újítják a bejárást segítő pallókat, és mivel annyira frissen lettek lehelyezve, nagyon sok még nem találta meg a helyét, nagyon inogtak. Ez persze nagy élvezetet okozott az ifjúságnak. Sokan mondták később, hogy egészen másképpen képzelték el a lápot, de ez nagyon tetszett nekik.
Szállás: Csíkszereda
4. nap 05.11. csütörtök
Csíkszépvíz
Reggel, becsöngetés után nem sokkal érkeztünk a csíkszépvizi Nyírő József Általános Iskolába, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Ismerkedtünk a helyi diákokkal, részt vehettünk a Zöld Hét programjain, sőt egy focimeccsen alaposan ki is kaptunk tőlük. Ezekről részletesebben a „Külhoni csoporttal tervezett közös tevékenységek bemutatása”
címszó alatt írtam.
Kostelek
Az iskolát és a települést elhagyva egy víztározó után letértünk az aszfaltozott útról, s nekiindultunk a hegyeknek. Egy hágóig mentünk, ahol buszunkból kiszállva először rövid túrát tettünk a Szerelem-forrásig, majd onnan visszatérve már vártak ránk a kosteleki „szekeresek”. Vadregényes vidéken, lélegzetelállítóan szép tájakon zötyögve vittek minket az elzárt kis magyar nyelvű szigetre, a hegyek mélyén megbúvó Kostelekre. Itt a Fölszállott a páva versenyen közönségdíjas ifjú tanító, Vaszi Levente várt minket. Mesélt a magyar gyerekek tanulási és továbbtanulási lehetőségeiről, a falucska jövőjéről. Felsétáltunk a falu feletti tetőre, láttuk az ezeréves határt jelző határkövet, majd a visszatérve népdalt tanultunk, sőt még a nehezebb lábú fiúk is beálltak néptáncot kipróbálni. Jókedvűen tértünk vissza buszunkhoz, ez az utazás mindenki számára maradandó élmény volt.
Gyimesbükk
Csodálatos vidéken utazva értük el a hajdani román-magyar határt jelző legkeletibb vasúti őrházat, a 30-as számút. Az ezeréves határnál felmásztunk a 17. századi Rákóczi vár romjaihoz, illetve csak egy darabig, mivel ez is felújítás alatt állt. A túloldalon is volt egy kis meredek terep: a Kontumaci kápolna romjaihoz mentünk, ahonnan fantasztikus rálátás volt a környező hegyekre és a Tatros folyó völgyére.
szállás: Csíkszereda
Szállásunk ugyanaz volt, mint az előző napon.
5. nap 05.12. péntek
Csíksomlyó
A híres kegytemplom a székelyek híres búcsújáróhelye, mely ismert volt a mi gyerekeink előtt is, hiszen az évenként pünkösdkor megrendezett búcsúra Kimléről is el szoktak menni. Beszélgettünk ennek jelentőségéről, a pár évvel ezelőtti pápalátogatásról.
Közben a Ferences kolostor mögötti réten található Barátok feredőjében a bátrabbak megáztatták kissé megfáradt lábukat, a kevésbé bátrak pedig megkóstolhatták a forrás savanyú ásványvízét. Megcsodáltuk a Makovecz Imre által tervezett Hármashalom-oltárt, amelyet már sokan láttak a televízióban.
Csíkszereda
Rövid városnézés következett. Megnéztük a belvárost, ill. a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot, kis szabadprogram, majd folytattuk utunkat.
Gyilkos-tó
A Gyilkos-tó látogatása elé nagy várakozással tekintettünk. Hiszen ez, és a Békás-szoros talán a legismertebb erdélyi látnivalók. A parton ülve felidéztük a jól ismert legendát, felmásztunk a tó feletti kilátóhelyre.
Békás-szoros
Majd folytattuk utunkat a varázslatos szépségű Békás-szoros több százméteres sziklafalai között, gyönyörködve a kis zuhatagokban, és ámulva a rengeteg árus portékáin.
Szállás: Gyergyószentmiklós- rövid városnézés a szállás elfoglalása előtt.

6. nap 05.13. szombat
Farkaslaka
Reggeli és pakolás után indultunk tovább. Farkaslakán megkoszorúztuk a székelység nagy írójának, Tamási Áronnak a sírját. Megcsodáltuk a székelykaput, és a Szervátiusz Jenő által faragott gránittömböt, amellyel a nagy írónak tisztelgett.
Itt találkoztunk egyik diákunk közelben élő nagyszüleivel, akik már vártak bennünket. Nagyon boldogok voltak, hogy soron kívül találkozhattak unokájukkal. Frissen sütött kenyérrel és süteménnyel kedveskedtek csapatunknak.
Torda: sóbánya
Következő célunk a sóbánya volt Tordán. A gyerekek közül csak egy járt már barlangban, bányában, főleg sóbányában pedig még egyikük sem. Tehát nagy várakozás előzte meg a bányalátogatást. Sóból van a fal? Hogyan megyünk le? És folytathatnám… A múzeum is igen lekötötte őket, de aztán az a rengeteg lépcső, a hatalmas tér lenyűgöző volt. Persze láttunk már képeket, de a valóság egészen más volt. Főleg, hogy meglátták az óriáskereket és a pár szinttel még lejjebb levő csónakázó tavat. Emlékezetes élmény ez a Föld gyomrában tett látogatás.
Tordai-hasadék
Végre ismét a földön, és nem a föld alatt! Már messziről láthattuk a hasadékot, bámulatos méreteit. Kissé veszélybe került a túránk: egy műszaki hibás autó miatt nem engedtek le először a hasadék bejáratáig, de szerencsére megoldódott a probléma, és indulhatott a túra. A legnagyobb élvezetet a lengőhidak okozták, de a csúszós kövek is veszélyesek voltak. Öröm volt nézni, hogy a gyerekek mennyire segítenek egymásnak, és nekünk, felnőtteknek. Egy szép nap gyönyörű zárása volt ez a szurdokvölgy.
Szállás: Torockó
Azt gondoltuk, hogy ezzel vége a napnak, de miután megérkeztünk Torockóra, rá kellett csodálkoznunk a falu kedves központjára, gyönyörű házaira, és a Székelykő hatalmas tömbjére.

7. nap 05. 14. vasárnap
Kolozsvár
Ez a nap más volt, mint a többi. Már teljesen belejöttünk a csomagolásba, buszba pakolásba, utazásba. de ezen a napon már tudtuk, hogy az utolsó lesz. És ez elszomorító is volt. Kolozsvár majdnem az utolsó állomás. Buszunk a híres Házsongárdi temető mellett állt meg. Besétáltunk, élveztük a hatalmas fák árnyékát, míg meg-megálltunk Erdély jeles alakjainak nyughelyénél. Majd utunkat a főtér felé vettük, ahol elsőkánt megálltunk Mátyás király híres lovasszobránál. A Szent Mihály templom után Mátyás szülőháza, majd szemközt Bocskai fejedelmünk háza következett. felidéztük, milyen lehetett a reneszánsz Kolozsvár.
Kőrösfő
Utunk utolsó állomása Körösfő volt, ahol megnéztük a csodálatosan szép kalotaszegi szőttesekkel, falfreskókkal és festett fakazettás mennyezettel is dicsekedhető református templomot. Ámulva néztük a rengeteg gyönyörűen festett fakazettát, hallgattuk a lelkész mesélő szavait.
Maradék zsebpénzünket elköltendő, végigsétáltunk az árusok hosszú során, aztán majd csupán a Király-hágónál álltunk meg még egy búcsúpillantást vetni erre a szívünkhöz igen nagyon közel férkőző tájra, Erdélyre.

További képek a galériában tekinthetőek meg!
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.